Chapter One: First Day In A School

Sziasztok. Meg hoztuk az első fejezetet. Reméljük, hogy tetszik nektek és írtok majd pár kommentet.

1-2 komment és jön a következő fejezet.

Jó olvasást.

Allison szemszöge:

A busz elég sokat késett, teljesen mindegy. Felszálltam a buszra és leültem az egyik ülésre. Egész végig az ablakon bámultam kifelé és reménykedtem benne, hogy nem lesz olyan szörnyű napom. Új iskola, új emberek.

Remélem, hogy nem leszek én az új ellenségük, akit nap mint nap piszkálhatnak a hülyeségeikkel. A busz kb.10 perc múlva megállt egy viszonylag lepukkant épület előtt. Szuper.

Nagyot sóhajtottam majd leszálltam a buszról. Még van 5 percem, hogy beérjek az első órára, ami kémia volt. 

Az iskola belül egész szépen nézett ki, ahhoz képest, hogy kívülről az épület egy nagy roncs. Belül egész szép.

Meg kerestem a 15.-ös tantermet, az ajót nyítva volt. Lassan beléptem és körül néztem az immáron saját osztályomon. Elég hangos osztálynak tűnt. Helyet foglaltam egy üres padnál és leültem az egyik székre. Kipakoltam a kémia könyvet és füzetet meg egy tollat és még egyszer körbe néztem az osztályon. 

-Szia-ült le mellém pár perc múlva egy lány. 

-Szia-mondtam.

 -Te vagy az új diák igaz? Hogy is hívnak?-kérdezi

 -Allison-mosolygok 

-Szia én Abbie vagyok, mit szólsz eddig az osztályhoz?-kérdezi 

-Hát elég hangos egy osztály-nézek szét az osztályon

-Hát az, de nyugi nagyon rendesek és jó fejek-mosolyog majd megérkezik a kémia tanár és elkezdődik az óra. A kémia óra hamar eltelt. Majd utána jött a biosz és a spanyol, meg még egy matek is.

Eddig hihetetlen unalmas napom van. Most elvileg ebédidő van, legalábbis ha jól gondolom.

-Jössz ebédelni?-kérdi Abbie amint kicsengetnek matek óráról.

 -Persze mennék,ha tudnám, hogy hol van az ebédlő-mosolygok rá felkapja a táskáját és rám néz.

 -Gyere velem-mondja majd elindulunk. Több folyóson és lépcsőn is végig barangolunk. Nem hittem volna első látásra, hogy ilyen nagy ez az iskola. Majd végül megállunk egy nagyobb ajtó előtt.

-Itt vagyunk-mondja Abbie majd belép az ajtón és követem őt. 

-Gyere-mondja majd egy asztalhoz vezet ahol több ember is ül. 

-Skacok, ő itt az új diák, Allison. 

-Gyere ülj le,nem harapunk-mosolygott Abbie már egy széken ülve. 

-Nagyot-nézett rám egy barna hajú fiú. Elmosolyogtam majd leültem Abbie  mellé.

-Egyébként Emett.nek hívnak-mondja a barna hajú srác.

-És ők itt,Riley,ő itt Claire,és ő pedig Kyle-mutatta be a többieket Abbie majd bólintottam és töltöttem egy pohár vizet.

-Na és mikor jöttetek a városba?-kérdezi Riley

-2 napja-mondom majd belekortyolok a vízbe

-Tetszik a suli?-kérdezi Kyle

-Igen,eddig tetszik-mosolygok.

Nem ettem semmit,mert nem voltam éhes.Megittam azt az egy pohár vizet amit kitöltöttem magamnak és indultunk is a tesi órára.Ki nem állom a testnevelés órákat.Valahogy nem nekem találták ki,de azért valahogy csak túl élet.A tesi órát bemelegítéssel kezdtük,majd a fiúk kosaraztak.Egyből kiszúrtam a többi fiú között Kyle-t. Mit ne mondjak iszonyat helyes srác. Abbie Claire-vel beszélgetett, így nem akartam őket zavarni.

Felálltam a padról és ki mentem a torna teremből.Az öltöző felé indultam,a telefonomért. De a folyóson megpillantottam egy csomó trófeát. Egy csomó trófea és érem volt ott.
Hirtelen egy kezet éreztem meg a vállamon és gyorsan megfordultam.
-Basszus megijesztettél-Kyle állt mögöttem és óvatosan mosolygott a félősségem miatt.
-Bocs,nem akartalak megijeszteni, csak láttam csak láttam, hogy kijössz.
-És ez okot adott arra , hogy halálra rémissz?
- Mégegyszer bocs, amugy emlékszel rám? Tudod Kyle az ebédlőből?-lassan bólintottam és ezzel úgy tűnik megadtam neki a bátorságot ahhoz, hogy folytassa. 
-Csak azért jöttem utánad mert az ebédnél nem igazán tudtunk ismerkedni. 
- Akkor ismerkedjünk.
- Oké, hogyhogy ideköltöztetek az isten háta mögé?-kérdezte Kyle
- A szüleim kaptak egy jó állást.-válaszoltam.
- És felfedezted már a várost? 
- Nem igazán volt időm rá mert az eddigi két napban csak kipakolni volt időm. Szóval ma valószínűleg elfogok tévedni mert elkéne mennem a könyvtárba pár kötelezőért irodalomra.
- Figyi ha nem bánod én szívesen elkísérlek.-nézett rám Kyle.
- Ok, miért is ne.-láttam hogy ettől hatalmas mosoly jelent meg az arcán. 
- Akkor találkozhatnánk tesi után a suli előtt.
 - Ok a suli előtt.-mondtam majd ő intett egyet és visszaindult. Én beszaladtam az öltözőbe a telómért aztán hatalmas mosollyal az arcomon visszaültem Abbie és Claire mellé.

Kyle szemszöge:

Ma is minden ugyanúgy kezdődött. Felkeltem ,felöltöztem , kajáltam. Anya amikor meglátott a már két napja hordott kosaras pólómban olyan " mért nem adsz kicsit magadra" fejet vágott. Én csak megvontam a vállam. Elvettem egy almát a tálról majd kiviharzottam az ajtón és elindultam a buszmegálló felé. A buszmegálló elég messze van ugyanis a város másik végében lakunk aminek nincs a közelében semmi. Így mindig van időm elmélkedni. Anya szerint így számomra a legbiztonságosabb. Mintha meg tudna védeni attól ami elkerülhetetlen. Utálom ezt a várost. Egy koszos kis lyuk. Mindig minden ugyanolyan. Száz éve ugyanazok a családok laknak itt ugyanabban az utcában. Már gyerek se született szinte azóta hogy én megszülettem. Persze érthető, aki megteheti azonnal elhúz innen. 

Minél előbb annál jobb. Sajnos én túl későn jöttem rá , hogy el kéne húznom innen. Az elmélkedésemből a busz ébresztett fel. Gyorsan felszálltam. Lepacsiztam pár haverommal majd leültem egy üres ülésre. Pár megállóval később egy lány szállt fel. Megdöbbentem hiszen nem ismertem. Zavarodottan körülnézett mintha ismerőst keresne majd leült egy üres helyre. Reméltem , hogy ma még látni fogom ezt a lányt. Talán mégsem lesz ez a nap olyan szokványos.A suliba érve egyből besiettem az osztályba. Nem mintha valami stréber lennék vagy ilyesmi csak abban reménykedtem talán osztálytársam lesz az új lány. Olyan pezsdítően hatott rám a tudat , hogy van valaki új. Úgy éreztem mintha kicseréltek volna. Az első órán nem láttam a lányt és a másodikon se. Se a többin. Ötödik óra után elindultam az ebédlőbe. Még mindig a lányon járt az eszem. Valahogy nem tudtam kiverni a fejemből. Leültem a szokásos asztalomhoz. Rajtam kívül még hárman ültek ott. Riley , ő velem kosarazik és az ő barátnője Claire. Eléggé kiállhatatlan a csaj. És állandóan veszekednek. Aztán még ott volt Emett. Ő a legjobb haverom. Nem is tudom mi kovácsolt minket annyira össze. Szerintem az idő meg a tragédia. Már csak egy valaki hiányzott. Abbie. Hatodikban és hetedikben jártunk. Nem volt nagy románc , de a szakítás után barátok maradtunk. Sokszor úgy érzem Abbie a női megfelelőm és általában neki szoktam elmondani minden problémámat meg Emettnek. 

Közben észre se vettem , hogy Abbie már itt ül. és vele van az új lány. Be is mutatja. Azt mondja ő itt Allison. Ő körbenéz és a szeme megakad rajtam. Szerintem csak a csodálkozástól kidülledt szememet és a leesett államat látja. Elmosolyodik rajtam majd leül Abbie mellé. Ebéd után tesink volt. Biztos voltam benne , hogy látni fogom Allisont mert tesin a és b osztály is együtt van. Gyorsan visszarohantam a terembe a tornacuccomért majd elindultam Emettel a tesiterem felé. Ahogy beértünk az öltözőbe és elkezdtünk öltözni megszólalt: 

-Kyle dögös az új csaj nem?

- De elégéé.- mondtam. Emett sosem volt az a dumagép típus szóval nem is beszéltünk többet Allisonról. 

Az edző belefújt a sípjába ezzel jelezve , hogy kezdődik az óra. Kis bemelegítés után azonnal pályára küldte a kosárcsapatot a lányokat meg leültette a lelátóra. Ma valahogy remek formában volt. Persze hiszen közeledik a telihold, de én szerettem volna abban reménykedni , hogy az új lány miatt van. Nem tudtam nem észrevenni , hogy játék közben végig engem nézett csak sajnos a tekintetéből nem tudtam levenni mit gondol. Az edző ma különösen pipa volt ugyanis véletlenül egyel többet léptem a labdával és ő egyből leküldött a pályáról. Tökre ideges a nagy meccsünk miatt ami jövő kedden lesz.

Leültem a kispadra. Aztán láttam , hogy Allison kimegy a folyosóra. Egy hirtelen ötlettől vezérelve utána mentem. 

Ott állt a folyosón és a dicsőségfalat nézte. Óvatosan mögéje mentem és megérintettem a vállát. Ő hatalmasat ugrott az érintésem alatt. Miután meggyőződött róla , hogy nemegy pszcihopata vagyok könnyen beszélgetésbe elegyedett velem. Megtudtam , hogy a szülei miatt költöztek ide és a bíztató mosolyából vett bátorsággal megkérdeztem nem-e kísérhetném el a könyvtárba mert azt mondta még semmit sem ismer a városban. Boldogan fogadta a felajánlásomat. Megbeszéltük , hogy a suli előtt találkozunk tesi után. Intettem egyet majd visszamentem tesire. Leültem a padra. Aztán eszembe jutott a könyvtáros. Jerom. Az ő dolga , hogy elkergessen minden embert a városból. Ő és családja régóta vadászik ránk és más általa úgynevezett "torzszülöttekre". Nem engedhetem , hogy Allisont is elűzze.